Csapó Károly
Az agyagosszergényi Csapó Károly labdarúgó pályafutását Sopronban kezdte, majd 1974-ben igazolt a Tatabányai Bányászhoz, ahol hamar meghatározó játékossá vált. Középpályásként összesen 314 NB I-es mérkőzésen lépett pályára, 83 gólt szerezve.
Tagja volt a klub arany-generációjának, amely bajnoki ezüst- és bronzérmeket szerzett és emlékezetes győzelmeket aratott. Köztük volt az 1981-es Real Madrid elleni, történelmi 2–1-es diadal, ahol az Ő szenzációs góljával tudott győzni a Bányász.
1982 és 1986 között Franciaországban légióskodott, a Toulouse és a Grenoble csapatban játszott, majd visszatért Tatabányára, ahol 1990-ig szerepelt az élvonalban.
A magyar válogatottban 19 alkalommal lépett pályára, 1 gólt szerzett – méghozzá a világbajnokság nyitó-mérkőzésén Argentína ellen, 1978-ban. Részt vett az 1978-as és az 1982-es világbajnokságon is.
Aktív pályafutása után edzőként és sportvezetőként dolgozott Tatabányán, és mindmáig meghatározó alakja a város sportéletének.
- Mikor kerültél az egyesülethez és miért pont ezt az egyesületet választottad?
1974 július elején kerültem az egyesülethez. Akkoriban Gelei Józsi bácsi volt az edző aki megkeresett engem és eljött értem Sopronba, ahol akkor laktam. Előtte én már aláírtam a Rába ETO-nak, amit végül visszavontam és így kerültem ide Tatabányára. Nem bántam meg, hogy idekerültem.
- Hogy érezted magad az egyesületnél?
Nagyon jól éreztem magam itt, sőt ,még érzem is!
- Az 1978-as VB-n szerzett gyors góljáért kapott Seiko óra működik még?
Ez az óra még mindig megvan, ezt hoztam tárgyfotónak. A szívemnek kedves tárgy, de sajnos már nem működik. Nagyon szerettem ezt az órát hordani!
- Milyen érzés volt hazai pályán, győztes gólt rúgni a Real Madrid ellen?
Iszonyatosan felemelő érzés volt, 22 ezer ember előtt játszani. A helyiek nagyon drukkoltak nekünk, fantasztikus volt. Végül a sokat gyakorolt szabadrúgásból az én gólommal sikerült nyernünk, előtte még talán a kapufát is eltaláltam, amiből lehetett volna gól előbb is. De így is nyertünk hazai pályán.
- Viszont hoztál magaddal egy mezt, ennek mi a története. Arról mesélj egy kicsit.
Érdekességből hoztam el ezt a mezt, Uli Stielike viselte mikor hazai pályán és Madridban játszottunk a Real-al. Itthon nem tudtunk cserélni mezt valamiért nem engedték, de Madridban már engedték. Eltettem emlékbe, azóta is féltve őrzőm.
- Milyen útravalót adnál azoknak a gyerekeknek, akik ma húzzák fel a bányász-mezt, és arról álmodoznak, hogy egyszer ők is egy Real Madrid ellen léphetnek pályára?
Útravalót én már sok gyereknek adtam. Az alapvető dolog az az, hogy soha nem adjuk fel! Próbáljunk meg mindent annak érdekében, hogy jó futballisták legyünk. Ezért kell az erőnlét, labdabiztonság a technikai tudás. Mindent, mindent, mindent gyakorolni kell, mert ezek nélkül nem lehet.
- Ha a pályafutásodat újrakezdhetnéd mindent ugyan így csinálnál?
Azt hiszem, hogy igen! Nem változtatnék ezen semmit. Sokat foglalkoztam saját magammal, barátaimmal futballoztunk állandóan. Mindig ott voltam a pályán! Azt hiszem csak így lehet érvényesülni!
- Ha egyetlen egy fontos eseményt kellene kiemelni melyik lenne az?
Sok esemény van, de azt hiszem az amikor a Világbajnokságon gólt tudtam szerezni Argentinok ellen. Erre büszke vagyok!
- Záró kérdésként, milyen érzés a Tatabányai Sport Club örökös tagjának lenni?
Megtisztelő érzés, nem gondoltam volna, hogy ez létrejön vagy megvalósul. Amikor ezt megtudtam, hogy megkapom ezt a címet. Nagyon meghatódtam! Egyben örültem is neki. Hiszen az én lelkem amióta ide jöttem a Tatabányai Sport Clubbért dobog!
